Egy vegtelen tortenet

Egy végtelen történet

Eljött a tél,a szél a havat fújta.
Minden olyan kihalt,csendes lett.
Lehetne akár egy egyszerű sztori is,
De ez inkább egy végtelen történet.

Hófehér,akár egy festővászon,
Melyre majd képeket fest a művész.
S eltakarja a titokzatos fehérséget,
Mely a színek között teljesen elvész.

Szivárvány jött létre a hold körül.
Olyan elképesztő,különleges,szép.
Talán a festő lefesthetné e látványt,
S lehetne belőle egy csodálatos tájkép.

Elbűvölő erdő, fáradt fák suhognak ott,
Hol nem járt még ember,csak állatok.
Azt hihetnénk,hogy minden nyugodt,
Mert nem látjuk az elbújó varázslatot.

Mágusok vívják a csatát az emberekkel,
S mi nem is tudunk erről semmit sem.
Mégis mit tudnánk tenni ellenük?
Hiszen nem tudjuk azt mondani,hogy nem.

Nem kell a harc,csak a varázslat,
Mely segít átvészelni a nehéz időket.
Lehullott a hó,minden békésebb már,
S újra kezdődik a végtelen történet.